Nyilván senki sem úgy kezdi az életét, hogy „Na, én akkor alkoholista leszek”, de az én esetemben nem voltak erre utaló jelek egészen 24 éves koromig. Nem volt alkoholista a családomban, és nem gondolkodtam sosem úgy az alkoholról, mintha valami problémamegoldó csodaszer lenne. Az sem volt jellemző rám, hogy bánatomat alkoholba fojtsam, még fiatalabb koromban sem, de a Covid-járvány idején igencsak padlóra kerültem. A párom elhagyott, egyedül maradtam közös lakásunkban majd rá két hónapra az étterem is bezárt, ahol addig dolgoztam. Próbáltam új munkahely után nézelődni, de egy idő után elfogyott a motivációm és úrrá lett rajtam a szorongás. Az is megnehezítette a helyzetet, hogy a médiából állandóan rémhírek kerültek elém. Aggódtam a saját és családom egészségéért is. Hiába éreztem, hogy gond van, nem mertem segítséget kérni, így fordultam az alkoholhoz. 2 hónap alatt sikerült a félretett pénzem 80%-át elkölteni erre, és alig volt egy héten pár józan pillanatom. Édesanyám döbbentett rá, hogy alkoholista lettem, és hogy szakértő segítségre van szükség.
Ekkor kerestem fel a felepulok.hu –t
Életem legjobb döntése volt, hogy felvettem velük a kapcsolatot, bár ezt kezdetben még nem így gondoltam. Sosem hittem semmilyen programban, terápiában stb. A barátaim közt volt, aki korábban járt pszichológushoz vagy agykontroll tanfolyamra, meg ilyenek, de én sosem hittem ezek hatékonyságában. A felepulok.hu 28 napos programja viszont elképesztően jónak bizonyult.
Az első konzultációra édesanyám is eljött velem, hogy felmérjék az állapotomat és eldöntsük, tudnak -e nekem segíteni. Nagyon emberséges viselkedést tanúsítottak, és édesanyámnak is érthető módon magyaráztak el mindent. Mialatt én bent voltam, mert bentlakásos programról beszélünk, a hozzátartozóknak is szerveztek beszélgetéseket, ezáltal közelebb kerültek ahhoz, hogy megértsék, hogy juthatott ide szerettük.
A bent lakás nem bolygatta fel a lelkem különösebben, még jót is tett a környezetváltozás, hiszen olyan emberek közt voltam, akik megértenek és barátságosan közelednek felém. A szervező család nagyon családias és meghitt környezetet alakított ki, és úgy éreztük, úgymond egy csapatban játszunk velük, tekintve, hogy ők is átestek már ugyanazon problémán, mint mi, az apa és a fiú is alkoholista volt, de sikeresen leküzdötték. Ez reményt adott nekünk, hogy ha nekik sikerült, akkor nekünk is sikerülhet.
A foglalkozások
Részt vettünk egyéni és kiscsoportos foglalkozásokon is. Én nem vagyok kifejezetten extrovertált, de ebben a csoportban, ahol a sorstársaimmal kellet együttműködni, könnyedén meg tudtam nyílni. Az egyéni foglalkozások pedig azért voltak jók, mert mindenkinek személyre szabottan állították össze a programot.
És mi volt az ára a gyógyulásomnak?
Legfőképp, rengeteg erőfeszítés, az első héten ugyanis szenvedtem az alkohol hiányától és nehéz volt magamat féken tartani. A 7. nap után viszont már sikerült felvennem a ritmust. Az anyagiakra rátérve pedig, nem olcsó a program részvételi díja, de ha összeszámolom, mennyi pénzt költöttem alkoholra, és erre, és mennyit költöttem volna a továbbiakban alkoholra, ha nincs ez a tanfolyam, akkor azt gondolom bőven megérte, sőt, ha úgy vesszük, még spóroltam is. Ezen felül utánanéztem az interneten fellelhető egyéb tanfolyamoknak, és azt kell mondjam, ár-érték arányban a legjobbat sikerült kiválasztanom.
Azóta újra sínen van az életem, lett új, jobb munkahelyem és párkapcsolatom is, valamint a szervezők sem engedték el a kezem teljesen a program elvégezte után, a mai napig néha felhívnak és megkérdezik, hogy vagyok, amiért iszonyú hálás vagyok.
Nagyon ajánlom mindenkinek a programot, aki hasonló problémával küzd, és bár nekem is nehéz volt elsőre, de higgyétek el, sosem késő és sosem szégyen segítséget kérni.