Képzeld el, hogy egy olyan világban élhetsz, ahol a határ valóban csakis a csillagos ég. Semmi sem szabhat neked gátat vagy állíthat eléd határokat. Egy olyan világ, ahol emberi tudás és a képzelet kéz a kézben járva szinte megállíthatatlanná válnak. Egy olyan vikág, ahol nincsenek korlátok.
Egy olyan világ, ahol hibázni szabad és kötelező. Ahol a hibákat és kudarcokat nem gyengeségként kezelik. Ahol a kudarcok egy újabb lépcsőfokot jelentenek a siker útján.
Igen, sokan egy ilyen világról álmodunk, ahol nincsenek határok és limitek, akárcsak a NoLimit City. A NoLimit City valóban nem szab határt sem a képzeletednek, sem az elvárásaidnak.
Sajnos egy olyan világban élünk, ahol ha megszületik egy gyerek, az nem azt fogja először megtanulni, hogy mit szabad, hanem azt, hogy mit nem szabad. A saját elvárásaikat szorítjuk háttérbe szülőkként és minden olyan dolgot meg vonunk gyerekeinktől, amire ők vágyhatnak.
Gyerekként nem vágynak olyan nagy dolgokra, csak arra, hogy ugrálhassanak anya és apa új matracán anélkül, hogy az egyik szülő rájuk szólna. Hagyjuk a gyereknek hadd csintalankodjon egy kicsit, neki is kijár az a lehetőség, hogy meglegyen a szabad akarata annak érdekében, hogy valóban gyerek lehessen és pár csínytevést végre hajtson.
Ne csak a gyerekeknek mondjuk meg, hogy mit szabad és mit nem, másoknak és önmagunknak se. Engedjük ki a képzeletünket, akár a NoLimit City, hadd szárnyaljon. Engedjük meg magunknak azt, hogy szabadok legyünk, hogy egy olyan világban élhessünk, ahol a határ csakis a csillagos ég. „